2011. szeptember 25., vasárnap

Vetélkedés Nabikkal

Lassan egy éve, hogy a városi/elővárosi Nabi Siriusról először írtam, ami később februárban a BKV-nál vendégeskedett. Volt szerencsém gyárlátogatáson is résztvenni Mátyásföldön, akkor (márciusban) megnézhettük a kísérleti üzemben készülő új, helyközi kivitelő Sirius félkész vázszerkezetét és természetesen a látványterveket is láthattunk. Az új buszt végül augusztus elején mutatták be, ekkor bárki elmehetett megnézni, én viszont nem értem rá... Most pénteken a Nabi Facebook oldalán jelent meg a hír, miszerint a XVIII. Országos Közösségi Közlekedési Járművezetők Forgalombiztonsági Vetélkedőjének buszos résztvevői a két Siriussal fognak versengeni a Felvonulási (56-osok) téren/terén, szeptember 25-én.

A valamivel magasabb és hosszabb, két ajtós helyközi kivitelű Sirius is ugyanazon formatervvel büszkélkedhet, amit ráadásul városi társához hasonlóan látványos festéssel ki is hangsúlyoztak. A gépészetet tekintve ugyanúgy MAN főelemekre épült a busz. Az immáron két típust számláló és ezáltal autóbuszcsaládnak is nevezhető Sirius koncepció a moduláris felépítésnek köszönhetően még több variációval is jelentkezhet.

A vetélkedő feladatai több nézetből is jó megvilágításba helyezték a buszt. Értve ezalatt a napállást és a busz manőverezhetőségét is. Az ország több pontjáról érkezett járművezetők dolgoztak a volán mögött az ügyességi pálya teljesítése közben, az idegen típussal mégis egész könnyedén vették az akadályokat. Az öreg Ikarusok csak a versenyzők elszállításából vették ki részüket. A verseny villamosos döntője előző nap került megrendezésre. Tavasszal a BKV-s fordulóról én is beszámoltam, míg a trolisok a buszosokkal egy napon, a Zách utcai garázsban versengtek a nyílt nappal egy időben.

Természetesen nem csak az újonc, hanem a már általam is többször 'tesztelt' városi busz is megjelent. Városi létére viszont egészen gyakran császkál el Kaposvárról nagyobb távolságokra is. A versenynek kellemes hátteret biztosított az 56-os emlékmű, az Időkerék, a Műcsarnok és a Millenniumi emlékmű.

A már említett különjárat. Mikor haza indultam érdekesség kedvéért felszálltam rá, hátha tényleg Kőbánya garázsig visz, a troli nyíltnapra.. végül az Ajtósi Dürer sor vasút felőli végénél kötöttem ki, ráadásul az egyes villamos is az orrom előtt ment el. Így tehát nyugodtan mondhatom, hogy nem jártam szerencsével, de a képen legalább jól mutat az alászedő Ikarus 260-as. Hazaindulás előtt azért még lőttem pár további Nabit.

Nehezen sikerült a két buszt egy képen megörökíteni, míg próbálkoztam legtöbbször csak így sikerült.

Egy idő után elfogyott a járművezetők első csapata, a két busz megállt a rajtnál szoros egymásutánban, közben pedig a verseny felügyelői újabb turnust vezettek végig a pályát magyarázva. Ekkor távoztam szép csendben a már említett különjáratos busszal. Ami még érdekesebb lehet, mégpedig a helyközi országjárása arról egyelőre nem tudni semmi konkrétumot, de remélem lesz lehetőség a főváros közelében valamelyik volánnál kipróbálnom.

2011. szeptember 21., szerda

Reggel a Nyugatiban, búcsúzó pápa vonattal

Ma reggel igazából ezen egy kép miatt látogattam ki a Nyugati pályaudvarra. Szeptember 12 és 21 között Magyarországon tartózkodott a Totus Tuus - Egészen a Tiéd, a 'lengyel pápa' II. János Pál emlékvonata. Járt Székesfehérváron és Esztergomban is, a köztes időszakokban pedig a Tatai úton, a Füstiben lehetett megtekinteni. Ma viszont elindult tovább, Csehország felé így tényleg az utolsó lehetőséget ragadtam meg, hogy a távozó vonatot elcsíphessem. Amit Ezüstnyíl kormányzati (köznyelvi nevén Kádár) motorvonat, Rába előfutója vontatott.

Miközben a pápai vonat érkezését, távozását vártam lőttem néhány képet az állomás átlag életéről. Ennél unalmasabbak és hétköznapiak nem is lehetnek, de néha nem árt az ilyesmi se. Jelenleg éppen a mozdonyok oldalán lévő pályaszámok változásai jelentenek némi változatosságot. Ennek a 'posta Bhv' kocsik vezérlős inga üzeméhez átalakított, kétezres sorozatú Szilinek az oldalán még a régi pályaszám jelölés látható.. és a Bobó oldalát se kenték még át.

Fél nyolc körül érkeztem meg a Nyugatiba, gondolván, hogy a hirdetett nyolc órási induláshoz pont időben leszek. Azonban a tízes, az oly sokat emlegetett 'parádé vágány' üres volt. Végül háromnegyed körül bukkant fel az emlékvonat és rögtön csinálhattam róla egy ellenfényes képet. Sajnos ez csak ilyen, reggel a csarnokból induló vonatok kapják a fényt, no de muszáj voltam megörökíteni így is...

A főszereplő a Przewozy regionalne (pzsevozi? ha ki is szeretnénk mondani) vasúttársaság Newag 14WE (EN 61-es sorozat) három részes motorvonata. A vonat állomáshelye egyébként Krakkó, ahonnan Wadowicébe, a pápa szülővárosába szokott közlekedni a regionális forgalom keretében az arany színű szerelvény. Sajnos beltéri fotót nem készítettem, csak a jeggyel rendelkező néhány embert engedték fel, bár nem is próbáltam bejutni. Mindenesetre bent monitorok és képek elevenítették fel II. János Pál életét.

Közbeszúrok két Szilis képet. Az első gondolom valamelyik ütem szerinti kör IC. Szakadt mozdonnyal, amit az oldalán lévő friss kék folt külön hangsúlyoz, de legalább oldalt, lent már az új UIC pályaszámmal virít. A második képen a szegedi hibrid IC, szegedi mozdonya virít, új módi színekben, de a régi pályaszám felfestéssel. Ki mondta, hogy unalmas ez? :)

A fények egyáltalán nem voltak velem, de a felső képen legalább érezhetőek a lengyel motorvonat arányai. Nem hagyhatom szó nélkül a kinézetét se. Lengyelségének ellenére egészen pofás lett, bár szívesen megnézném az oly jellemző 'gülüszemekkel' is :) A második kép nagyon csalóka, a vonat alig pár emberrel a fedélzetén indult el Szob/Párkány irányába. Az előfogat egyébként rendkívül egyszerű ok miatt volt elhagyhatatlan. A lengyel vasúton ugyanis 3.000 voltos egyenáramú hálózat van, ellentétben a magyar 25 kilovoltos (25.000 Volt) váltakozó áramúval.

A pápa vonat Szlovákián át Csehország felé folytatta útját, aminek célja idén a visegrádi országok meglátogatása volt.

2011. szeptember 15., csütörtök

Ikarus 620, megújulva

Egy olyan típusról szól a bejegyzés, az Ikarus 620-asról, melyből egykor több mint 900 darab szolgált a fővárosban, mégis a FAÜ, majd később BKV kocsijai közül egyetlen egy működőképes példány található az országban. Ami már nem is a BKV tulajdona, hiszen a miskolci MKV-sok újították fel tavaly. Szerencsére azonban évente pár alkalommal vendégként ugyan, de vissza tér Budapestre is. Az egykori GA 95-16-os forgalmi rendszámot viselő buszt tavaly decemberben vizsgáztatták újra, felújítása után. Ekkor kapta az LPY-045-ös rendszámot.

Az Ikarus 60-asok utódjaként született meg az Ikarusban a 620-as sorozat, mely igazán átütő konstrukciós változtatásokat nem hozott magával, meghatározóbb volt a korhoz igazított megjelenés. Több Ikarus típus gyártásának is a mai napig is az életünket meghatározó 200-as sorozat vetett véget. A hetvenes évek elejéig gyártásban voltak a Farosok, a 31/311, 620/630, 180/556 típusok, ami jól mutatja, hogy alig néhány évenként újabb fejlesztésekkel, sorozatokkal jelentkezett a gyár, folyamatos változtatásokkal. A 620-asok 1958-ban jelentek meg

A bejegyzés főszereplője viszonylag kései szerzemény, '69-ben állt forgalomba ahol a típus még 10 évet szolgált. Miközben rengeteg ilyen busz futott a fővárosban, mégis ez az egy példány várta sokáig megújulását. 2006 áprilisában aztán több egyedi ritkasággal együtt szétvágták a 95-16 felújításához megtartott két donort. A busz vázszerkezetének felújítását ugyan megkezdték, de a szűkös források melletti kevés felsőbb akarat eredményeként mégse történt semmi.

Majd mint az elején is írtam, a miskolci cég megvette, szerzett hozzá donort is és meseszépen felújították. A pestiek pedig örülnek, hogy néhányszor itt is tiszteletét teszi a busz. Sajnos azonban eddig nem volt szerencsém szemrevételezni milyen is lett. Szeptember 3-án a Deák tér és a népligeti Szeptember Feszt között szállított utasokat, akkor családi ünneplés miatt róla és a villamos napról is lemaradtam (ez esetben kevésbé bánom). Szerencsére azonban szeptember 10-én, két nappal azelőtt, hogy hazatért volna Miskolcra, Hűvösvölgy és Moszkva (Széll K.) tér közt, a nem is olyan rég még létezett 56-os busz vonalán közlekedett. A rendezvény az utolsó pillanatban lett tető alá hozva és meghirdetve is, de részemről a lényeg annyi volt, hogy végre megtarthattam a 'busz simogatóm'.

Szálljunk hát fel a '60-as évekbe a süllyesztett hátsó peronon (sajnos erre most a valóságban nem volt lehetőség) és vegyünk jegyet a kalauztól (erre se). Érdemesebb rögtön inkább leülni valahol a nem túl nagy utastérben, hiszen az alacsonyan lévő ablakok miatt a magasabb termetű ember nem láthat ki.. de legalább ha kihúztam magam a fejem súrolta a plafont. Hallgassuk a hathengeres Csepel motor duruzsolását, a kipufogó rotyogását. Útközben élvezzük ki a kissé pattogós haladás minden neszét, a csodálkozó tekinteteket.

Az elől, rögtön a vezető mellett elhelyezett motor is bizonyítja, hogy még a korábbi járműtervezési elveket követi a busz. Az elől elhelyezett motor kiegyensúlyozatlansága miatt az álló buszon, 'üresben' kissé kellemetlenül vibrál a busz. Érdemes végignézni a kezelőszerveket. A váltót, a kormányt, a műszereket. Nem éppen űrtechnológia, mégis tökéletesen működik, bár a buszvezetőt kétség kívül jobban megdolgoztatja mint az újabb típusok. Az is látszik a képen, hogy igen finom részletgazdagsággal dolgoztak a felújító mesterek.

A nyitó képen érkezett, a bejegyzés végén távozik a busz a hűvösvölgyi villamos/busz állomásról. További képek a napról egy későbbi bejegyzésben érkeznek. Pár hetes blogos szabadságom után újra várható némi rendszeresség, néhány még nem szerepelt nyári képpel egyetemben.