2012. június 21., csütörtök

Átépítés előtt: Dorog

Megkezdődött a Budapest-Esztergom vasútvonal felújítása, ezért nem sokkal az átalakulás és a vágányzár előtt néhány állomást még gyorsan megörökítettem. Jelenleg Pilisvörösvár és Esztergom közötti 30 kilométeres szakasz teljes hosszán autóbuszok szállítják az utasokat. Megújul a pálya és az állomások is, másfél kilométeres forgalmi kitérő épül az egyvágányú pályán. Szóval ha egyszer végeznek csökkenhet a menetidő és a korszerűbb kiszolgáló létesítményekkel akár még további utasokat is nyerhet ez a fontos elővárosi vasútvonal. A bejegyzés címéhez hűen most következzen néhány dorogi kép.


Első képemen dupla Desiro indul Budapest-Nyugati felé, ezen a kettőn kissé lehangolóbb a helyzet, A felvételi épület kissé szokatlan elhelyezkedésű, hiszen mindkét oldalról körbeveszi 6-7 sínpár. Ezek egyik oldalról tisztán a teherforgalmat szolgálják, de természetesen a személyforgalom is megkapta a maga peronjait. Most forduljunk balra:

..és megláthatjuk ezt a feljáratot. A vágányok alatt aluljáró kapcsolja össze a vasút által elválasztott területeket, illetve természetesen az állomást is ezen keresztül lehet megközelíteni. Az állapotok nagyjából összhangban vannak a felvételi épület lepusztultságával, persze a firkák nélkül talán valamivel kevésbé rosszul nézne ki. Minden bizonnyal ezt se így fog kinézni néhány hónap múlva, bár ezt  gyakorlatilag minden bekezdésben leírhatnám.

A város felől erről lehet megközelíteni autóval az állomást, van rakódó és raktár épület és egy elhagyatott mérlegház is. A mai trendeknek megfelelően P+R parkoló is épül majd, talán valahol erre. Az előtérben látható vágány a már említett teher rendező felé tart. A környék ipara az ország más tájaihoz hasonlóan sokat hanyatlott a rendszerváltás óta, jelenleg csak az esztergomi Suzuki német autószállító vagonjai vártak itt feladatukra.

Szépen eltávolodtunk az állomástól, a kis bakterház már az Iskola utca elején található, közvetlenül a sorompó szomszédságában található. Az új sínkorona + 55 centiméter magas peronok és a perontetővel ellátott szélesebb peronok miatt a teljes vágányrajz meg fog változni, az új biztosító berendezés mellett az ilyen őrházak is szerepüket vesztik.

Visszatérve az állomára, az időrendiséget csöppet se betartva füstfelhőt eregetve indul vonatom, amivel érkeztem :) Egy kép erejéig nézzünk be a váróba is, mely egyébként a körülményekhez képest viszonylag tiszta és rendezett, még jegykiadás is volt. Az aládúcolt mennyezet mindenesetre nem sok jóval kecsegtet. Balra a perontető alatti, mára már használaton kívüli egykori trafik, büfé (?) hátsó bejárata látható.

 
Az állomás némi ellenfénnyel. A HÉV szabvány épület a bővítések miatt mára már kevésbé hasonlít egykori önmagára, látszik a peronon az imént említett kiszögellés is. Az előtérben talán egy légó bunker látható, amit a az aluljáró feljáratának szomszédságában is lehet még találni. Második képemen a győri állomásítású M47 1203 (újabban 478 203) remot Dácsia csorog az állomás felé a Dorogi Hőerőmű felől érkező vezetékek alatt. A mozdony mögött területen további teher vágányok voltak.

Mikor ott jártam (június hatodikán) itt már zajlott a bontás, a síneket és talpfákat már kibontották, ezzel jelentős terület szabadul fel.

Utamat Esztergom-Kertváros felé folytattam, gyalogosan. Hamarosan megelőzött egy szerelvény, mely következő bejegyzésem főszereplője lesz. A képen a Richter Gedeon gyógyszergyár iparvágánya tart tovább nagyjából egyenesen az emelkedőn, jobbra távozik a dupla Desiro Esztergom felé. Én pedig a már említett Kertvárossal és Leányvárral folytatom majd..

2012. június 18., hétfő

Bemutatkozott a hazatért Bengáli

 1961-ben, 51 éve készült el az első FVV házi csuklós villamos, becenevén Bengáli. Kinézetre tökéletesen beleillik a kora hatvanas évek képébe, műszaki tartalma azonban az akkor már '56 óta gyártásban lévő Ganz UV villamosokhoz képest is látványosan gyengére sikerült. A leterhelt Ganz gyár azonban nem tudott kellő volumennel a villamosgyártásra koncentrálni. Budapest igényeit se tudták kiszolgálni, a vidéki városok vészesen elöregedett és elhasználódott járműparkjának cseréje pedig végképp elérhetetlen cél volt. Így esett, hogy ez az elavult, lomha, zajos, sínpusztító típus lett a vidéki villamosüzemek megmentője, a fővárosban viszont már 1982-83-ban leselejtezték az utolsó példányokat. Miskolcon a bécsi pótosok megjelenésével, Szegeden tavaly, a nagyprojekt keretében már kivonták őket a forgalomból. Debrecenben viszont még ma is lehet velük találkozni..
 Budapesten viszont egyetlen példány se maradt. Idén lesz 125 éves a pesti villamos, ez is az egyik apropója, hogy az 1983-ig 1233-as pályaszámon közlekedő Bengáli hazatért. Jelenleg a BKV bérli a debreceni DKV-tól, azonban az se elképzelhetetlen, hogy idővel nem csak bérlője, tulajdonosa lesz a jelenleg kék csíkkal és 492-es pályaszámmal közlekedő villamosnak. Ugyan már februárban elhagyta második otthonát, csak most, június 16-án, a Múzeumok Éjszakáján mutatkozott be újra. Ugyan egyéb elfoglaltság miatt Baross kocsziszínből induló, egész várost átszelő kiállását nem tudtam megörökíteni, az első körében, amire 18:05-kor indult a Deák térről, én is utaztam vele egyet.


 Mint említettem, küllemében még most is debreceni, néhány eltüntetett tájékoztató matricát leszámítva nyugodtan mondhatom, hogy utolsó forgalmi állapotában debütált, ami ugyan kissé leharcolt, de szégyenkezésre nem ad okot. Ha zörög az indításjelző, becsapódnak a közel se egyszerre mozgó ajtószárnyak és megindul a morgó mákdaráló nem is kell tovább magyarázni mi is a Bengáli. Nem irigylem azokat akik a napi forgalomban használták/használják, de tagadhatatlanul van egy sajátos hangulata.

Kelenföld, Etele tér. Egészen közel a típus születési helyéhez, a Kelenföldi kocsiszín melletti Füzesi Árpád főműhelyhez. Egy házi és egy ipari csuklós. Ugyan a Ganz csuklósokból is ki lett spórolva néhány haladóbb megoldás, műszakilag mégis hatalmas a különbség kettejük közt, pedig alig több mint 3 év korkülönbség van köztük. (1964.12.23. vs. 1968.01.06.)

Mivel a szokásos fotózzak vagy utazzak dilemma nálam az utazás javára dőlt el, és mint írtam a kiállásra se volt lehetőségem megérkezni a városba ezért használhatónak mondható képem nincs több. Ez mesterséges fekete-fehér pár másodperccel nyitóképemet megelőzve készült, csak itt még nem érkezett meg közvetlenül mellé a kabrió Ikarus 630-as, melynek köszönhetően egy, autentikus '60-as évek hangulatú együttállást sikerült megörökítenem. Éppenséggel így se rossz :)
A bejegyzés végén köszönetet illeti mindazokat akik nem kis munka árán lehetővé tették a Bengáli Budapestre kerülését és közlekedését!