2014. január 27., hétfő

Payerbach, újabb semmeringi szobormozdonyok

2011 után 2012-ben is visszatértünk Autsztriába a MÁV Nosztalgia élményvonatával. Míg '11-ben a mürzzuschlagi Südbahn Museumot néztük meg, majd Semmeringen lanovkáztunk, és pár szobormozdonyt is láttunk, 2012-ben új látnivalók mellett döntöttünk. Most (illetve több mint másfél éve.. még szerencse, hogy a képek nem romlanak meg :) Payerbach településen járunk, a vasútállomástól alig 10 perc sétára található ez a Sinobusz (osztrákosabban Schienenbus), a Schwarzatal-viadukt árnyékában. Korábbi bejegyzésemben a Semmeringen található 7047 002-6 pályaszámú, újabb ÖBB-s festést viselő példányt láthattuk, itt az SGP által 1965-ben gyártott 6581 051-7 pályaszámú motorkocsi és pótkocsija áll az út mellett.

 A motorkocsi a kép előterében található tábla alapján indiai étteremként üzemel, filmvetítéseket is tartottak benne. A jobbra tartó út Reichenau felé tart. A vasúti hangulatot a német AEG cég egy kis jelzőjével próbálták autentikusabbá tenni.

 
A 228 méter hosszú és 25 méter magas Schwarzatal-viadukt ívben fekszik, átvezeti a Semmeringbahnt a Schwarza folyó felett. A korabeli vasútépítés válasza a hegyvidéki nagy szintkülönbségek leküzdésére ezen a szakaszon köszön vissza először ha az ember Bécs (Bécsújhely) felől érkezik. Gloggnitz felől a Schwarza völgyének bal partján halad a vonat Payerbach-Reichenau vasútállomásig (ami területileg Payerbach településen fekszik), majd a már enyhén ívben fekvő vasútállomás után, a viadukton át 'visszafordulva' tér át a folyó jobb partjára, szinte körülölelve a települést. Innen még nagyjából 400 méter szintkülönbség leküzdése vár a vonatokra.

 Térjünk vissza a payerbachi vasútállomásra. Vonatunk érkezésekor még sütött a nap, az egész nap folyamán nagyjából utoljára ekkor. Később enyhe esős, borult idő váltakozott. Az ex ÖBB-s Schlieren kocsikból álló szerelvény bizony rendesen túlnyúlt a peronon.. Az állomásépület túloldalán található a Museumspark, amit korábbi szobormozdonyos bejegyzésemben a vonat ablakából már ugyan fotóztam, de most kicsit közelebbről is megnézhettük a kiállított járműveket.

Az állomásépület perontetője modern folytatást kapott, de valahogy mégis megvan az összhang.. A Museumsparkot 1979-ben avatták, a térség közlekedésének egy-egy jellemző típusa került bemutatásra itt. A különféle közlekedési ágak békésen megférnek itt, a kiállított járművek valószínűleg gondos kezelésben vannak, hiszen elég jó állapotnak örvendhetnek.

 
Az első képen a Raxseilbahn felvonó (az állomási kép hátterében, a kép közepén lévő oszloptól kicsit jobbra kivehető a nyomvonala) 2-es számú kabinja látható, mely 1948 és 1975 között szolgált az 1926-ban átadott vonalon, mely Ausztriában az első volt. A másodikon Payerbach-Hirschwang Lokalbahn kis villamosmozdonya. A Höllentalbahn néven is emlegetett keskeny nyomtávú villamosított kisvasút végállomása az állomástól egy kis sétányira van, a vágányok túloldalán. Az E-Lok Nr.3. névre hallgató kismozdony 1903-ban épült, működőképes társa ma is jár a vonalon, egyben az ország legrégebbi villamos kisvasúti mozdony típusa ez a guruló kertilak kinézetű szerzet. A második képen balra látható még a Schwarza viadukt pár méteres homokkő falazata.

 Az 1922-ben Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) készült ex BBÖ 82, ÖBB 95-ös mozdonysorozat, 24 példányának egyike is itt kapott helyet. Eredeti sorozatszámát az Anschluß után a Német Birodalmi Vasút változtatta 95-re, a mozdonyok számozása 101-el indult.. tehát a 12. példányt látjuk itt kiállítva. Természetesen azért került ide, mert a vasútvonal villamosításáig (1959) aktív résztvevője volt a vonal életének.

 Végezetül három busz, egy Steyr 480 A, mely típus nem meglepő módon szintén szolgált ezen a vidéken és két Irisbus Arway, a Retter Linien cég égisze alatt amik napjainkban látják el a térség kiszolgálását.

2014. január 23., csütörtök

Brutális viteldíj emelkedés.. 1989-ben

Bulváros címadás, egy homályos képpel. Egy volt BKV-s illetőségű helyen, egy lepusztult bútordarab tetejét díszítette ez a matrica, mely az 1989 februártól érvényes tömegközlekedési viteldíjakról tájékoztatta egykor a kedves utasokat. Megnyitva valamivel jobban olvashatóbb, bár sajnos a sorok eleje elmaradt, így pont az értékcikkek megnevezése lett hiányos. Idén kedves politikusaink "ajándékaként" csökkentek a bérletárak Budapesten, '89-ben a kedves elvtársak bomladozó rendszerében volt ami több mint duplájára emelkedett. Mindenesetre ma nem öt vagy hat forint, hanem 350 ft. egy vonaljegy.

 További kis érdekességnek jöjjön egy leltári szám, egy páncélszekrényről. 1953-ban készült a Pénzszekrénygyárban, Budapesten és a Fővárosi Villamosvasút (FVV) állományát gyarapította.. ami 1968-ban lett a BKV része. Velünk elő történelem :)